A fél autó.
Az Opel a méltán híres Calibra után egy, a témába vágó, mégis kisebb és ezáltal olcsóbb, ergo szélesebb körök számára is elérhető modellen törte a fejét. Aztán 1994-ben végre piacra eresztette a Tigra első generációját, és az állak leestek.
Ezt elsőre elolvasva tán megmosolyogtató is lehet, de mi is alkotta az utcaképet '94-ben? Kocka BMW-k és kocka Mercik, Kadettek, Swiftek, Skoda Favoritok. Hivatalosan lifestyle car...khhm...khhm. Annyi viszont bizonyos, hogy a mai napig, ha rápillantok egy-egy szebb darabra, istenbizony' hogy nem gondolnék arra hogy a forma, amit látok, épp idén 25 éves.
A konkrét példány a legutolsók közül való, 2001-es, modellciklus végi darab, ha úgy tetszik faceliftes verzió, felszereltségét tekintve egészen jónak mondható Cennential. A facelift 3 küllős bőrözött kormányt és új belsőkárpitokat jelentett csupán. Az ellátmány pedig a kor követelményeit kielégítette, járt hozzá 15 colos alukerék, ABS, klíma és elektromos ablakok.
Mi ez? Az aktuális Corsa alapjaira épített, sportosnak mondott 4 méter alatti kis coupé, amely 2+2 személyes.
A forma: Méretéhez képest teljesen harmonikus az összkép. Az orr laposan indul, a lámpák Opel mércével már-már Alfa Romeo-i magasságokba törnek csíkszerűségükkel. Ügyes részletek, a rövidke hosszt optikailag ellensúlyozandó küszöbbetétek. A tetővonal erősen lejt, az övvonal pedig meredeken indul felfelé, így téve dinamikussá a formát. A főfogás viszont hátul van, ami nem más mint a hátsó szélvédő. Ez amolyan bukósisak-plexi mintára ráborul, sőt, ráfolyik az autó oldalaira.
A feneke hátulnézetből nem túl széles, erre sajnos rájátszik az is hogy a vonalak összetartanak, a far pedig magas. Tipikus Opel agymenés a szélzajmentesített külső tükrök, amelyek nem egy szokásos kocsányról nőnek ki, hanem a kocsitest szerves részét képezik.
Milyen belül? Elöl helyet foglalva le sem tagadható a Corsa rokonság, ugyanis a teljes műszerfal onnan való. A feketeségét egyetlen krómbetét sem töri meg, így cseppet lehangoló. Sportosan mély az üléspozíció, a kormány semmilyen irányban nem állítható, ellenben az ülésmagasság szabályozható. Ha viszont mélyen szeretnénk ücsörögni, a kormány kissé magasan lesz. A sportos hangulatot egyébként növelik az erősen lapos szögben álló "A" oszlopok, a keskeny ablaknyílások, és a jól formázott, tök kényelmes ülések. Plusz pont, hogy az ajtópanelek teljes kárpitozást kaptak. Amiben viszont negatív pontot érdemel a Tigra, azok a rakodórekeszek. Mert olyanok nincsenek. Olyannyira nincsenek, hogy még térképzsebeket sem kapunk. Az óracsoport narancs mutatóit nem tudtam mire vélni, egyáltalán nem sportos, inkább gagyi. Továbbá a palackot sem lehet sehova letenni...ez kiborító.
A hátsó üléssor, hát az nem is üléssor. Egyrészt beszállni is nehézkes, az ülőlapot és a támlát pedig két-két jobbacskán formázott kispárna alkotja. Lábtér még csak csak volna itt, de aki átlagos testalkattal rendelkezik, az utazáshoz jobb ha nem viszi magával a fejét. Bár az autó jellegéből is kiindulva, ugye nem egy utazásra teremtett járgány. A csomagtartó 215 literes, de legalább hasáb alakú, sík oldalfalakkal határolt, ezáltal könnyen kihasználható. A padlóban teljes értékű pótkerék figyel, az oldalkárpitokban pedig kétoldalt egy-egy bő 15 literes üreg várja az úti szirszarokat. A hátsó üléstámla bónuszként egyben lehajtható, így nagyobb tárgyak szállítására is alkalmas a Tigra. Két személynek teljesen praktikus ilyen szempontból.
Menetben: Egy szavam sem lehet a kis Opelre. Alacsony légellenállású, alacsony súlypontú és kis tömegű autó, ettől a három dologtól pedig jobb nem is történhetett volna vele. Így lesz odabent relatíve csendes, jól kanyarodó, jól tapadó és fürge mozgású autó. Ehhez a váltó fokozatkiosztása is partner, a váltó sportosan rövid áttételezésű. Ami kell is, mert az 1389 köbcentis 16 szelepes Ecotec benzinmotor piszok halott 3000-es fordulat alatt. A menéshez pörgetni kell, de az legalább nincsen ellenére. 3000-től munkába lát, 4500-tól pedig derekasan megindul. Csodát ugyan nem kell várni, a nyomaték sosem lesz több mint 126 Nm, de 11,5 s alatt már százzal is mehetünk, a végsebesség pedig 185 km/h ami szerintem bőven elegendő egy ilyen kaliberű autónak. A forgalmat nem fogjuk feltartani vele, annyit kimondhatunk..
Költségek: A fogyasztása nem a legjobb, ahhoz képest hogy nincsen 1 tonna sem az autó, 9-10 litert simán megeszik városban. Azt elhagyva már javul a helyzet, országúton 6,5 literrel szaladgálhatunk, de ez sem kiemelkedően jó érték. Mivel szoros a rokonság a Corsával, az alkatrészek hegyekben állnak hozzá. Elektronikai zűrök fordulhatnak elő az átlagosnál többször. Gyenge pont az EGR szelep, ez költséges is. Egyébként mechanikailag jól bírják a fődarabok. Akár 1.4-es, akár 1.6-os, az olajfogyasztás jellemző lehet.
Összesítve: Szerethető autó, és teljesen jól vezethető. Még tán örömködésre is lesz benne alkalma annak, aki mondjuk Ladából ülne ilyenbe, mint történetesen én. Az "Opel sosem kop el" szállóige viszont nem igaz. Már. Mivel a technika legfiatalabbja is lassan 20 éves, pár év használat után az autó értékéhez mérten jelentős karbantartási költségeket produkálhat a Tigra...erre jobb figyelni. Illetve ütközésbiztonság kapcsán is hagy már némi kívánnivalót maga után.
Ajánlható? Aki olcsón keres vicceset, persze!
Értékelés amely szubjektív: 10/7
Típus átlagára: 400-800ezer Ft
Tisztelettel voltam én, a szerző: Molnár László
