A Lada a szovjet iparválság idején rukkolt elő a Samara típussal. Az ezerötös krómtengerét előbb a jóval visszafogottabb Kocka, később pedig a teljesen új alapokra tervezett Samara váltotta. Fejlesztését a '70-es évek végén kezdték, ám debütálására 1984-ig várni kellett. A típus gyártását, igaz némi modellfrissítésekkel, de csak 2013-ban szüntették meg. 

 A szocialista országokba szánt Samarát az Oroszországi Togliatti városában gyártották,emellett készült Finnországban, és Uruguayban is. Együttes legyártott darabszáma eléri az egymilliót. Kapható volt 3 és 5 ajtós illetve szedán verzióban is, 1.1 literes 54, 1.3 literes 65 és 1.5 literes 75 lóerős változatban is. A tesztben szereplő autó viccesen hangozva, de hát mégis a csúcsmotorral, és az 1991-ben érkező szedán verzióban készült, a szemnek ma is kellemes, és az akkori utcakép pasztellszíneihez mérten gyönyörű bordó fényezéssel. 

 Mi ez? Egy 2014-ben általam vásárolt igazi frissjogsis jármű. Ezidőben a szép külcsín ellenére is gombokért volt megvásárolható, fillérekből fenntartható, és úgy általában még ma is egészen jó alkatrész-ellátottságnak örvendő típus. Strapabíró autó, melynek a hazai pocsék utak sem jelentenek problémát. 18 éves korában került hozzám, azelőtt bácsiautóként szolgált a maga 36000 megtett kilométerével. Állapota pedig kiváló volt.

 A forma: Formáját tekintve a kor színvonalán állt, és a kor követelményeinek megfelelt. Például ebben az időben a Skoda sem tudott szebbet/jobbat felmutatni a Favorit típussal, bár kétségtelen hogy amikor ezt a konkrét példányt 96-ban megvette első gazdája, már döntően csak a vételára miatt tette. Három hasáb alkotja a formát, mondhatni fej-tor-potroh. Melyek közül a fejében lapul a keresztben elhelyezett még karburátorral szerelt de már szíjvezérlésű motor, a torában egy elég szűkre szabott utastér,a potrohában pedig egy bőséges, 435 literes poggyásztér.  

 Milyen belül? Beülve elsőként az irdatlan mély üléspozíció, a formázatlan ülések, a nyomasztó kockaság illetve a borzalmas kidolgozási minőség szúrhat szemet. A kockaság, illetve a baltával faragottság akár a szinonímája is lehetne a strapabírásnak, de tartósságról itt nem beszélhetünk. Gyakorlatilag bármi ami kézügybe kerül,az nem marad egyben. A kor előrehaladtával pedig kiderül hogy az üléskárpitokat gyorsan szét lehet ülni, az UV hatására pedig az egy darabból öntött műszerfalbetét felhólyagosodik, reped, törik - ez szinte mindbe ilyen.   

 Pozitívumként elmondható hogy sofőr és utasa sok tárolórekeszt kap, illetve ha nagyon bele akarjuk magyarázni megjegyezhető az is hogy legalább minden funkció magától értetődik...bár ennek van egy keserédes felhangja. Elöl a helykínálatra nem igazán lehet panasz, vállban kissé szűk, de legalább a térérzet rendben van, a vékony tetőoszlopok, és a méretes ablakfelületeknek köszönhetően. Hátul nem ilyen rózsás a helyzet, már átlagtermettel sem az igazi, fej és lábtér kvázi nincsen, ahogyan pakolórekesz sem. 

 Felszereltségét tekintve fullfapad, de olyannyira hogy központ zár sincsen. Az óracsoport felemás érzéseket kelt, míg fordulatmérő nem található az autóban, addig töltésjelző igen, amely roppant hasznos, Illetve található még egy Economy műszer is, amely az aktuális fogyasztásunkról adna némi támpontot. Igaz, a műszer szerint csak akkor vagyunk "jófiúk" ha üresben vitorlázunk. 

 Menetben: Menetkomfort terén pont azt kapjuk amit első pillantásra gondolnánk. A futómű hangolása puha, amolyan földúttűrő, billeg-billeg, de határhelyzetben mégis inkább sodródva veszt sebességet, mint borulna. A váltóról csak annyit hogy olajozottan jár, pontosságáról mindent elmond hogy 2 év alatt egyszer sem váltottam mellé. A hátramenetet nem mindig eszi, de ez újrakuplungolással orvosolható. A kormányról, azon túl hogy nem szervós, nem igazán lehet mit mondani. Eltekerhető és kör alakja van, egyébként érzetre semmilyen, visszajelzést nem ad, a karima rettenetesen vékony. A 75 lóerő elegendő, átlagos dinamikával mozgatja a nem egészen 1 tonnás testet. Gyorsulása 13,8 másodperc százra, de országúti előzésekkor már bizony elég tetű szegény, vélhetően a rettenetes légellenállása miatt. a motort forgatni nem érdemes, ilyenkor hangossá válik és szó szerint zajt csap, mely nem kellemes a fülnek. Fogyasztása városban 9,5 liter körül, míg vegyes használat esetén 7 liter környékén alakul. Ezek nem rossz számok. 

 Biztonság: Talán ez a legfájóbb pont az autóban. Ugyanis biztonságról nem beszélhetünk. Természetesen nincsen légzsák, sem semmilyen vezetőtámogató berendezés. Ezt tetézi,hogy az övfeszítők lassan reagálnak, a kormányoszlop pedig irdatlan merev, így frontális ütközéskor a kormány mélyen behatol az utastérbe, ahol az előrelendülő sofőr fejével kerül ütközőpályára. 

Összesítve egy szerethető autó ez. Alapban megbízhatónak számít, de tudni kell róluk hogy a technika közel 40 éves már, és a fellelhető példányok átlagéletkora is bő 25 év. Ebben a korban pedig az autók folyamatos karbantartást igényelnek, hiszen fogynak, öregednek és elkopnak. Azonban a lomisautó címet tán kezdik magukról levetkőzni, a valóban megkímélt példányok jelenleg félmillió körül cserélnek gazdát. 

Ajánlható modell: Nem, csak ha ilyen kell és kész. 

Értékelés, amely szubjektív: Szerettem, 10/8p 

A típus átlagára: 150 - 600 ezer Ft

Tisztelettel voltam én, a szerző, Molnár László